Ez a mentális zavar a személyiségzavarok csoportjába tartozik, vagyis olyan korán kezdődő, stabilan fennálló, kiterjedt mintázat jellemző a borderline beteg élményeire és viselkedésére, ami jelentősen eltér a kultúra elvárásaitól és az egyénnek szenvedést okoz, illetve káros hatással van munkahelyi vagy iskolai teljesítményére és kapcsolataira.

A borderline személyiségzavarnak 9 kritériuma van, amennyiben ebből bármelyik 5 teljesül a fent leírt mintázat alapján, megállapítható a zavar fennállása.

Az első kritérium az elhagyatástól való félelem, illetve fokozott erőfeszítés ennek elkerülésére. Az ilyen betegek még az átmeneti különválást is nehezen viselhetik, gyakran előfordulhat, hogy öngyilkossággal fenyegetőznek, vagy azzal próbálják maradásra bírni a számukra fontos személyt, hogy szándékos fizikai önsértést követnek el. A másik fél nem csak fizikai biztonságot nyújthat, hanem védelmet jelenthet a betegnek attól, hogy magára maradjon kaotikus és kínzó élményeivel.

A második kritérium a labilis és intenzív emberi kapcsolatokat írja le. Gyakran előfordul, hogy a borderline betegek idealizálnak valakit, majd ez átfordul leértékelésbe. Mindez szélsőségesen váltakozhat a kapcsolatban. Sok páciens számol be arról, hogy vagy gyűlöli, vagy mérhetetlenül szereti a másikat, átmenet nincs. Kapcsolataik gyakran konfliktusosak, többek között a hasítás miatt, ami a leírt viszonyulási módot okozza.

A harmadik kritérium az identitászavar, vagyis a borderline beteg önképe és/vagy önértékelése instabil. Bizonyos páciensek folyamatosan alacsonyabb rendűnek, másoktól különbözőnek élik meg magukat, más betegeknél a kapcsolatoknál leírt instabil viszonyulási mód van jelen önmagukkal kapcsolatban is. Testképük is torz lehet, illetve a harmadik kritériumhoz tartozhat a szexuális orientációban vagy nemi identitásban való bizonytalanság. Sok borderline beteg gyakran vált munkahelyet, ami szintén összefügghet a stabil identitás és preferenciák hiányával.

A negyedik kritérium az impulzivitás, ami azt jelenti, hogy a borderline beteg nem tudja megfelelően uralni a késztetéseit, így visszatérően olyan szituációkba kerülhet, ami veszélyes rá vagy másokra nézve. Ennek legalább kettő területen kell jelentkeznie. Ide tartozhat a mértéktelen költekezés, a védekezés nélküli vagy túl sok partnerrel folytatott szexuális tevékenység, a szerhasználat, a veszélyes autóvezetés és a falásrohamok. Az is előfordulhat, hogy a beteg ezekkel a tevékenységekkel akar megszabadulni az üresség érzésétől.

Az ötödik kritérium írja le, hogy a borderline betegekre jellemző a visszatérő öngyilkossági fenyegetőzés, az ismételt szuicid kísérletek, illetve a szándékos fizikai önsértés. Mindez nagyon gyakran előfordul ezeknél a pácienseknél, az önártalom okozás leggyakoribb formája a vágás, azonban az is megeshet, hogy a beteg például megüti vagy megégeti önmagát. Ez szintén összefüggésben állhat azzal, hogy a páciens szabadulni akar az üresség élményétől, illetve végezheti feszültségoldás vagy érzelemszabályozás céljából, vagy akár azért, hogy a számára fontos másik személyt manipulálja.

A hatodik kritérium az érzelmi labilitásról szól.  A borderline betegek hangulata és érzelmi állapota általában igen változékony, akár óráról órára jelentősen eltérő lehet. Ez nem keverendő össze a bipoláris affektív zavarral, ami nem személyiségzavar, hanem hangulatzavar. A bipoláris betegek hangulata nem változik olyan gyorsan, mint a borderline pácienseké.

A hetedik kritérium a krónikus ürességérzés. Ez nem egy „semleges” állapotot jelent, hanem egy igen kínzó, mindenre rátelepedő ürességet, ami miatt a beteg érezheti úgy, hogy semminek nincs értelme, nincsenek érzései és vágyai.

A nyolcadik kritérium írja le az inadekvát, intenzív haragot, illetve annak szabályozási problémáit. A borderline betegekre jellemzőek lehetnek a dühkitörések, akár a fizikai agresszió is. Ezek sok esetben egy kisebb kiváltó inger hatására jelennek meg, ami nem arányos a reakció súlyosságával.

A kilencedik kritérium az átmenetileg fennálló, stresszel összefüggő paranoid gondolatokra, illetve a disszociatív tünetekre vonatkozik. A borderline betegek fokozott érzelmi megterhelés esetén úgy érezhetik, hogy mások szándékosan ártani akarnak nekik, illetve tapasztalhatnak disszociatív élményeket, például derealizációt, melynek során a külvilágot furcsán megváltozottnak érezhetik, illetve deperszonalizációt, ami arra vonatkozik, hogy a páciens önmagát, valamilyen tulajdonságát vagy működését éli meg a normálistól eltérőnek.

A borderline személyiségzavar kialakulásának hátterében feltételezhetőek örökletes tényezők, erre utalnak azok a kutatási eredmények is, melyek szerint a borderline betegek elsőfokú rokonai körében halmozottan fordul elő ez a patológia. Súlyos és hosszantartó gyermekkori traumatizáció – például elhanyagolás, fizikai erőszak, szexuális abúzus – gyakran feltárható a betegek élettörténetében.

A klinikai gyakorlatban sok esetben találkozunk borderline páciensekkel. Pszichoterápia révén ezek a betegek igen sokat fejlődhetnek, amennyiben megvan bennük a kellő motiváció, illetve képesek a keretek megtartására és a terápiás munkára.