Személyiségzavar alatt az egyén élményeinek és viselkedésének olyan mintázatát értjük, amely kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban jelenik meg, ezt követően stabilan fennáll, kiterjed a személy önmagával és másokkal való kapcsolatára. Ez a mintázat számottevően eltér attól, ami a személy kultúrájában normálisnak tekinthető.

Legalább két területen kell jelen lennie ahhoz, hogy a személyiségzavar fennállását megállapíthassuk. Az első a kogníció, amely arra vonatkozik, hogy a személy hogyan éli meg magát vagy a többi embert, milyen módon gondolkozik önmagáról, másokról vagy az eseményekről, hogy értelmezi a történéseket. Például valaki lehet folyamatosan gyanakvó és bizalmatlan. A második terület az affektivitás, ide tartoznak a személy érzelmi reakciói, ezek intenzitásának, stabilitásának jellemzői, illetve az, hogy adekvát-e az adott érzés. A patológia egyik megnyilvánulása lehet ezen a téren, ha valakire kifejezett érzelmi labilitás jellemző, kisebb negatív ingerre is túlzott reakciót ad. Az interperszonális funkcionálás a harmadik terület, mely alatt azt értjük, hogy az egyén hogy működik az emberi kapcsolataiban. Ha valaki például folyamatosan ráutalt egy másik személy jelenlétére és gondoskodására felnőttként, illetve szinte semmit nem képes egyedül elvégezni, az kórosnak tekinthető. Az utolsó terület az impulzuskontroll, amely azt írja le, hogy a személy milyen mértékben tudja szabályozni késztetéseit, vágyait. Ha valaki például falásrohamokkal küzd, mert nem tudja kontrollálni az étkezését, vagy autóba ül ittasan és száguldozik, az mindenképpen problémásnak tekinthető. A fent leírt, tartósan fennálló, kóros mintázat a személynek szenvedést okoz és/vagy károsítja az egyén emberi kapcsolatait, illetve munkahelyi vagy iskolai teljesítményét.

Jelenleg 10 személyiségzavart különböztetünk meg. A paranoid személyiségzavar jellegzetessége, hogy a beteg folyamatosan attól fél, hogy mások kihasználják vagy bántani fogják, gyanakvó, sértődékeny, nem tud bízni senkiben. A szkizoid személyiségzavarban szenvedő betegre sivár érzelmek jellemzőek, illetve az emberi kapcsolatok hiánya, ami őt nem zavarja, általában egyedül érzi magát jól. A szkizotip személyiségzavaros embernek gyakran már a megjelenése is furcsa, különc, ez magatartásáról is elmondható. Furcsa beszéd és élmények jellemezhetik, gyanakvás, szociális félelmek, illetve az egyén kulturális normáival össze nem egyeztethető hiedelmek, például telepátiában vagy természetfeletti erőkben való hit, ami egyértelműem kóros szintű. A dependens személyiségzavarban szenvedő szinte semmit nem képes egyedül megcsinálni, folyamatosan rá van utalva egy másik személy gondoskodására, támogatására, segítségére a tennivalók elintézésével és a döntések meghozatalával kapcsolatban. Az elkerülő személyiségzavaros beteg vágyik az emberi kapcsolatokra, azonban retteg attól, hogy mások nem fogják kedvelni, önértékelése sérült, félelmei miatt vonakodik kapcsolatba kerülni másokkal. A kényszeres személyiségzavar nem tévesztendő össze a kényszeres zavarral. Az ilyen betegnek nincsenek kényszergondolatai vagy kényszercselekedetei, viszont olyan mértékben odaadó a munka és a teljesítmény iránt, illetve annyira pontos és precíz szeretne lenni, hogy az már a produktivitás rovására megy. Nehezére esik pihenni, mert azt hasztalannak érzi. Általában makacs, merev, nem szívesen költ pénzt, nem szeret megválni a tárgyaktól, úgy érzi, minden úgy van jól, ahogy ő csinálja. A borderline személyiségzavarról külön cikk szól, így az itt nem kerül részletezésre. A nárcisztikus személyiségzavarral kapcsolatban sok téves hiedelem él a köztudatban. Az ilyen emberek önértékelése valójában súlyosan sérült, ezt vagy azzal kompenzálják, hogy próbálják mások elismerését elnyerni, vagy sikerről és mások irántuk érzett rajongásáról fantáziálnak. Az önértékelési probléma a túlkompenzáló, vagyis grandiózus nárcisztikusokban általában nem tudatos, a környezetük is önteltnek és empátiátlannak érzékelheti őket. Ez bizonyos esetekben valóban jellemző a betegre, azonban okkal alakul ki. A hisztrionikus személyiségzavarral diagnosztizálható beteg szeret a figyelem középpontjában lenni, teátrális érzelmi reakciók jellemzik, szexuálisan csábító, azonban valójában anyai jellegű gondoskodásra vágyik, melynek ő maga sincs tudatában. Másik típusa a túlzottan „szürke”, visszahúzódó beteg, hasonló problémával a patológia hátterében. Az antiszociális személyiségzavaros emberre olyan tettek elkövetése jellemző, melyek sértik a társadalom normáit vagy törvényeit, illetve kárt okoznak másoknak érzelmileg vagy fizikailag. Nem tévesztendő össze a pszichopátia ma használt fogalmával. A pszichopata jellemzője, hogy nem képes szeretni és szorongást megélni, nem tanul a következményekből, ezért gátlástalan lehet. Egy pszichopátiás személy azonban viselkedhet konvencionálisan, ha rendelkezik az ehhez szükséges készségekkel, nem feltétlenül antiszociális, az antiszociális magatartást tanúsító személy pedig nem feltétlenül pszichopata. A klinikai gyakorlatban sok esetben előfordul, hogy egy-egy beteg nem teljesíti egy adott személyiségzavar kritériumait, hanem több típus vonásait birtokolja, ez a kevert személyiségzavar.

Bizonyos személyiségzavarok jól reagálhatnak a pszichoterápiás kezelésre (pl. borderline), más esetben ez a fajta kezelési mód nem jön szóba (pl. antiszociális).