A szociális fóbia fiatalkorban kezdődő, nagyfokú életminőség-romlással járó, gyakori szorongásos zavar. A korai felismerés és kezelés fontos a következményes depresszió, alkohol dependencia elkerülése, illetve a beszűkült szociális funkciók helyreállítása érdekében, azonban a szociális fóbia tüneteitől szenvedők állapotukat nem tartják betegségnek, ezért nagyon ritkán kérnek segítséget.

A szociális fóbia alaptünete a szorongás, amely akkor lép fel, ha a beteg mások figyelmének középpontjába kerül, vagy kerülhet. A leggyakoribb szorongást okozó helyzetek a következők: ismeretlenekkel beszélni, mások előtt enni, telefonálni, mások előtt beszélni, nyilvános illemhelyet használni. A beteg kudarctól, negatív megítéléstől, megszégyenüléstől tart. A szorongás mindig aránytalanabbul nagyobb, mint amit a szituáció megkívánna. Ezt a betegek fel is ismerik, de nem tudják kontrollálni félelmeiket. A fellépő szorongást, félelmet általában negatív gondolatok előzik meg, a beteg előrevetíti a kudarctól való félelmét. A szorongást szinte mindig kíséri valamilyen testi tünet is. Heves szívdobogás, kézremegés, hőhullám, tenyérizzadás. Ezek tovább fokozzák a beteg szorongását, hiszen a látható tünetek miatt szégyenérzése fokozódik. A szociális szituációk szorongást provokálnak, de sokszor már a szociális szituáció említése is hasonló tüneteket okoz. Ezeket a helyzeteket egy szociális fóbiás igyekszik elkerülni, súlyos esetben az otthonából való kimozdulás is azonnali szorongásos választ provokál.

A szociális fóbiának két alcsoportját különböztetjük meg aszerint, hogy mennyi szociális szituáció érintett. A generalizált formában szinte valamennyi szociális szituáció szorongást vált ki. A szociális fóbia specifikus formájában kizárólag a mások előtti beszéd, előadás vált ki szorongást, ez a köznapi értelemben vett lámpaláz. Mivel ritkábban előforduló szituációra korlátozódik, kevésbé befolyásolja a mindennapi életvitelt, mint a generalizált forma.

A szociális fóbia korai kezdetű betegség, általában a gyermekkorban indul. A betegség negatívan befolyásolja a felnőtté válás egyébként sem könnyű időszakát. Az iskolai teljesítmény elmarad a képesség alapján várhatótól. A kevésbé jó tanulmányi eredmény és a tanulási szituációtól való félelem korlátozza a továbbtanulási lehetőségeket. A szociális fóbiás beteg számára a mindennapi élet tele van szorongást okozó helyzetekkel. A számukra veszélyesnek ítélt helyzetekre problémamegoldó stratégiát dolgoznak ki, amelyek célja a szorongás csökkentése. Ezek általában nem adekvátak. Ez az önsegítő mechanizmus áll például az alkoholfogyasztás hátterében. A betegek felismerik,hogy az alkohol jelentősen csökkenti a szorongást. Az alkohol feletti kontrollt viszont nehéz tartani, így gyakran kialakul az alkoholfüggőség. A szociális fóbiában szenvedő betegek gyakran alulteljesítenek, gyakrabban hiányoznak az iskolából, a munkahelyükről, gyakrabban válnak munkanélkülivé, mint az átlag populáció. A munkateljesítményre gyakorolt negatív hatáson túl a másik erősen érintett terület a párkapcsolat, illetve a baráti kapcsolatok. A szorongó, a szociális helyzeteket kerülő szociális fóbiás nehezen teremt kapcsolatot, ami tovább növeli az elszigeteltségét, és ez fokozza az amúgy is meglévő kisebbrendűségi érzését, az önvádlást, a kilátástalanság érzetét.

 A szociális fóbia a leggyakoribb szorongásos zavarok egyike. A betegek ritkán fordulnak szakemberhez, a segítségkérés inkább a testi tünetek miatt történik meg. A betegség nem kezelt esetekben krónikus lefolyású, egész életen át tartó tüneteket okoz.