A táplálkozási zavarnak több fajtáját különböztetjük meg. Ami általánosan jellemző az evési zavarral küzdő betegekre, hogy az étkezés, a testük alakja, a súlyuk központi téma az életükben. Olyannyira, hogy ez akár a kapcsolataik, szociális életük és mindennapi feladataik ellátásának rovására is mehet.

Napjainkban egyre növekszik a kórosan elhízott, illetve a kórosan sovány emberek száma. A mindennapi élet felgyorsult, az étkezési szokások változtak, és az ideális testalkatról alkotott kép is megváltozott. Ennek eredményeképpen sok pszichés betegség is kialakult. Míg a 18. század végén a hisztéria volt a leggyakoribb pszichés zavar a nőknél, a 20. század végére a szorongásos zavarok, a pánik, a depresszió, és az evészavarok váltak a legelterjedtebb pszichiátriai betegségekké. A 21. század embere pedig odáig jutott, hogy a különböző táplálkozási zavarok olyan gyakorivá váltak, hogy szinte már nem is keltenek feltűnést.

Napjainkban egyre többet tudhatunk meg a különböző diéták jótékony – vagy annak vélt – hatásairól. Számtalan cikk, könyv, film biztat a helyes életmód megismerésére, követésére. A médiának jelentős szerepe van az emberek gondolkodásmódjának alakításában. Ma a média által közvetített női ideál minél vékonyabb és karcsúbb, a férfi ideál pedig normál edzéssel el nem érhető izomzattal rendelkezik.

A táplálkozási zavarra hajlamosító tényezők egyaránt lehetnek egyéniek, öröklöttek, valamint kulturális és társadalmi jellemzők. Az evészavarral küzdő betegek önértékelése már gyerekkoruk óta alacsony lehet. Nagyobb a valószínűsége a táplálkozási zavar kialakulásának azoknál, akiket gyermekkorukban fizikailag bántalmaztak, vagyis a nem megfelelő családi környezet hajlamosító tényező. A tünetek megjelenésének kiváltó tényezői különböző stresszorok lehetnek, többek között a média által közvetített vékony testalkat ideál. Amennyiben a személy stresszkezelő készségei alacsony színvonalúak, kevésbé, vagy egyáltalán nem tudja kezelni ezeket a hatásokat.

A táplálkozási zavarok közül az anorexia nervosa az egyik legismertebb betegség. Kialakulásának szempontjából a legnagyobb veszélyben a 12-21 év közötti lányok vannak. Az anorexia a túlkontrolláltság betegsége. A testsúly kontrollálása az élet valódi kérdéseinek kontrollálását helyettesíti. Az étel visszautasítása a szülői felügyelet elleni tiltakozást is jelképezheti. Az önéheztetés pedig a kontroll érzését kelti a betegben. Az anorexia legfontosabb tünete a folyamatos aggódás a testsúly miatt. A betegek folyamatosan fogyni akarnak. Saját testükről alkotott képük torzult. Mások alakját jól ítélik meg, a testképzavar csak saját testükre vonatkozik. A betegségben mind testi, mind pszichés tünetek tetten érhetők. A leggyakoribb testi tünetek: életfontosságú funkciók lelassulása, alacsony vérnyomás, alacsony testhőmérséklet, alacsony pulzusszám. A menstruáció elmaradása szinte törvényszerűen bekövetkezik bizonyos testsúly mellett. A jellemző pszichés tünetek: depresszió, ingerlékenység, szociális visszahúzódás, libidó elvesztése, romló koncentráció. Jellemző a páciensekre a betegség tagadása.

A bulimia nervosa jellegzetessége a gyakori falásroham, mely során a beteg elveszíti az étkezés feletti kontrollt. Továbbá jellemző a testsúlycsökkentő mechanizmusok alkalmazása, mint az önhánytatás, hashajtók és vízhajtók használata. Itt nem jellemző a kóros soványság, a bulimiás betegek általában normál testsúlyúak, ezért is nehéz felismerni ezt a típusú evészavart.

A két betegség a különbözőségek mellett sok tekintetben hasonlít egymáshoz. Mindkét típusú beteg retteg az elhízástól, karcsúak akarnak lenni. Túlzott jelentőséget tulajdonítanak az étkezésnek, a testsúlynak és a megjelenésnek. A betegek túlsúlyosnak, vaskosnak tartják magukat. Szinte csak az evés témaköre foglalkoztatja őket, mit, mikor és mennyit egyenek. Ragaszkodnak egy általuk idealizált testhez, és mindent megtesznek azért, hogy ezt el is érjék.

Evészavarral mindenképpen érdemes hozzáértő szakemberhez fordulni, mert a betegség súlyosan károsítja a személy életminőségét, illetve szövődményei végzetesek lehetnek.