Miután a problémákkal küzdő személy elhatározza, hogy professzionális segítséget fog kérni, felmerül a kérdés: Milyen szempontok alapján válasszon szakembert?

Manapság az interneten böngészve igen gyorsan találhatunk számos hirdetést pszichológusok, klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták, valamint egyéb gyógymódokat kínáló segítők részéről. A szakmában nem járatos személyek könnyen elbizonytalanodhatnak, melyik megnevezés pontosan milyen képzettséggel rendelkező szakembert takar, és vajon az ő részére ki lenne a legmegfelelőbb.

Pszichológusi cím használatára hivatalosan az a személy jogosult, aki a hároméves alapképzés (BA) után az erre épülő kétéves mesterképzést (MA, MSc) is sikeres vizsgával zárta.

A klinikai szakpszichológus olyan pszichológus, aki a mesterképzést követően négy éven át tartó klinikai szakpszichológusi képzést teljesített. A cím megszerzésére kizárólag pszichológusként való munkavégzés mellett van lehetőség. Az elméleti és gyakorlati oktatáson kívül minimum 150 önismereti pszichoterápiás órán kell részt vennie a szakpszichológus jelöltnek egy kiképző pszichoterapeutánál.

Pszichoterapeuta címet nem csak klinikai szakpszichológus szerezhet, hanem szakvizsgával rendelkező orvos is. A négy vagy hat félévet felölelő képzés során további elméleti és gyakorlati tudást sajátíthat el a szakember bizonyos irányzatok mentén.

Mindezen képzések biztosítják azt a magas szintű szakmai színvonalat, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a páciens egy hozzáértő, a szakmai kereteket tartó segítővel léphessen kapcsolatba.

Fontos megemlíteni, hogy a klinikai szakpszichológusok nyilvántartási számmal rendelkeznek. Ez alapján a páciens az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ alap- és működési keresőjében megbizonyosodhat arról az internet segítségével, hogy a választott klinikai szakpszichológus valóban képzett szakember, nem önjelölt gyógyító.

Mi, a Lelked-Rajta klinikai szakpszichológusai az önismeret mélyítését kiemelt fontosságúnak tartjuk. 250 óra csoportos önismerettel rendelkezünk, valamint évek óta egyéni önismereti terápiába járunk. Ez nem csupán pszichés fejlődésünkben, illetve a konfliktusainkkal és problémáinkkal való megküzdésben segít minket, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy pszichológusi munkánkat magas színvonalon lássuk el.

A problémák jellege is meghatározó lehet abban, hogy milyen szakemberhez, illetve módszerhez fordul az illető. Többféle módszerspecifikus irányzat létezik (pl. integratív pszichoterápia, kognitív- és viselkedésterápia, pszichodinamikus pszichoterápia), és bizonyos pszichés zavarok kezelésében adott módszerek hatékonyabban alkalmazhatóak (pl. szorongásos zavarok esetében a kognitív- és viselkedésterápia). Ezzel kapcsolatban célravezető lehet felkeresni egy olyan szakembert, aki tájékoztatást adhat a személy speciális problémájával kapcsolatban. A szakembernek arra is lehetősége van, hogy továbbirányítsa a beteget egy általa kompetensnek tartott kollégához, amennyiben ő maga nem rendelkezik elég gyakorlattal vagy módszerspecifikus képzettséggel a páciens problémájának kezeléséhez.

Természetesen az is elengedhetetlen, hogy a pszichológus és a páciens egymás számára elfogadhatóak legyenek. A terápiás szerződés megkötésére csak azután kerülhet sor, mikor a két fél már megbizonyosodott arról, hogy képesek lesznek együtt dolgozni, és ezt nem hiúsítja meg unszimpátia, fontos értékek ütközése, vagy egyéb olyan tényező, amely valamelyikőjük személyiségéből fakad.