A kényszerbetegség kezdődhet gyermekkorban és felnőttkorban egyaránt. A zavar lényegét a visszatérően jelentkező kényszergondolatok és/vagy kényszercselekvések alkotják.

A kényszergondolatok ismétlődően jelentkező, szorongáskeltő, nemkívánatos gondolatok, melyek akaratlanul jelennek meg a páciens fejében. A betegek igyekeznek a kényszergondolatokat elnyomni, mert azok szenvedést okoznak számukra. A leggyakoribb témák a kényszergondolatokkal összefüggésben: beszennyeződés, megfertőződés, rend és szimmetria iránti igény, kételkedés, agresszió, illetve szexualitás.

A kényszercselekvések olyan ismétlődő viselkedések, melyek ésszerűtlenségének általában maga a beteg is tudatában van. Ezeket mégis „muszáj” csinálnia, mert úgy érzi, hogy a kényszercselekvések révén megelőzheti valamilyen nem kívánatos, félelmetes esemény bekövetkezését. Ezek végrehajtása tehát a beteg szorongásának csökkenését eredményezi. A leggyakoribb témák a kényszercselekvések vonatkozásában: ellenőrzés, gyűjtögetés, számolás, szimmetria iránti igény, tisztálkodás.

A tünetek aktuális súlyossága attól is függhet, hogy a beteg életében jelenleg mennyi stressz van.

A kényszeres zavar vonatkozásában megfigyelhető családi halmozódás, vagyis kényszerbetegek rokonai között ez a betegség gyakrabban fordul elő. A pszichoanalitikusok a mélyben rejtőző tudattalan konfliktusokkal hozták összefüggésbe a kényszeres tünetek kialakulását, a kognitív elmélet képviselői pedig a betegre jellemző gondolkodási folyamatokkal és attitűdbeli jellegzetességekkel. A kényszerbetegek hajlamosak irreálisan túlbecsülni a kockázatos események bekövetkezésének valószínűségét, valamint teljesen elfogadhatatlannak és fokozottan ijesztőnek vélik a tudatba betörő, kellemetlen tartalmú gondolatokat. A kutatási eredmények alapján a legtöbb ember esetében előfordul, hogy időnként zavaró gondolatok tolakodnak a fejébe akaratlanul, azonban egy egészséges személy ezeknek nem tulajdonít nagy jelentőséget, szemben egy kényszeres zavarban szenvedővel. A kényszerbetegek családi hátterét vizsgálva gyakran találkozhatunk túlzottan magas követelményeket állító, kifejezetten szigorú szülőkkel, valamint azzal a családi dinamikával, hogy a tagoknak tilos kifejezni haragjukat.

A kényszerbetegség kórlefolyása kezelés nélkül krónikus. A pszichoterápia a betegség hátterének feltárása mellett a tünetek enyhítését, megszüntetését célzó technikákkal segítheti a beteget a gyógyulás útján.