Krízisnek nevezünk minden olyan érzelmileg feszült, fájdalmas, túlterhelő állapotot, amelyben az ember a lelki egyensúlyát veszélyeztető helyzetbe kerül. Ekkor ezek a körülmények teljesen kitöltik a gondolatait, elárasztják, és a szokásos problémamegoldási stratégiáival nem tudja sem elkerülni, sem megoldani az aktuális helyzetet. A krízisben lévő ember fenyegetettséget, kilátástalanságot és tehetetlenséget él át.

Krízisállapot akkor alakulhat ki, amikor egy új élethelyzet (pl. felnőttkorba lépés, költözés) által okozott nehézséggel, vagy hirtelen fellépő veszteségélménnyel, traumával (pl. halál, szakítás, erőszak) nem tudunk megküzdeni. Amikor az egyénre jellemző problémamegoldási módok kudarcot vallanak, a személy erőfeszítéseket tehet korábban még nem használt megoldási technikák alkalmazására. Ha ezek a kísérletek sikeresek, akkor a krízisállapot elmúlik, a problémamegoldó készség gyarapszik, és az egyén új tapasztalatokkal gazdagodva kerül ki a krízishelyzetből. Ha azonban az addig még nem alkalmazott, újonnan bevetett problémamegoldási mód is eredménytelen, akkor a krízisállapot mélyül. Ilyenkor előfordul, hogy az egyén önpusztító eszközökhöz nyúl, mellyel a kilátástalanság érzését igyekszik tompítani. Tartós krízisállapot következménye lehet drog- és alkoholfogyasztás, de az öngyilkosság gondolata is megjelenhet. Tehát a krízis magában hordozza mind a pozitív, mind a negatív irányú változás lehetőségét is.

A krízisnek két fajtáját különböztethetjük meg. A normatív krízisek az életünk természetes velejárói, mint például a serdülőkor. A személyiségfejlődés előre meghatározott lépcsőfokokon megy keresztül, amelyek során az egyénnek az adott életszakaszra jellemző problémával, életfeladattal, krízissel kel szembesülnie. Az adott életfeladat megfelelő megoldása a következő életszakaszba lépés záloga. Ilyen krízis például kamaszkorban az identitás kialakítása, később a családi otthon elhagyása, az idős szülők elvesztése. A nem normatív krízisek csoportjába azok a krízisek tartoznak, amelyek váratlanul alakulnak ki. Ide tartozhat a munkahely elvesztése, súlyos betegség, hirtelen halál.

A krízisállapot kialakulásának szempontjából fontos, hogy az illető milyen hatékonyan tudja a felborult egyensúlyi állapotot helyreállítani, illetve újat kialakítani. A krízisben lévőre jellemző, hogy gondolatai, érzelmei központjában az egyensúlyvesztést előidéző helyzet áll. Törekszik a probléma megoldására, azonban a korábban sikeresen alkalmazott megoldási stratégiái az aktuális helyzetben nem eredményesek. Gyakran szorong, kimerült, de az is előfordul, hogy nehezen tudja kontrollálni az érzelmeit. Munkavégzése kevésbé hatékony, tevékenységi köre szűkül, mindennapi teendőit hajlamos elhanyagolni. Baráti kapcsolatai leértékelődnek, kevésbé keresi mások társaságát, amely elszigetelődéshez vezethet. Az is gyakran előfordul, hogy valamilyen függőségbe menekül.

Nagyon fontos, hogy a normatív és nem normatív kríziseink kezelésére megfelelő készségekkel rendelkezzünk, melyek segítenek a kritikus helyzettel való megküzdésben, így megerősödve, a korábbinál magasabb szinten funkcionálva kerülhetünk ki egy-egy ilyen szituációból vagy élethelyzetből. A szükséges készségek – pl. problémamegoldás, feszültségkezelés – szakember segítségével fejleszthetőek.