A poszttraumás stressz zavar lényege, hogy az egyén egy traumatikus eseményt él át személyesen vagy tanúként, melyet követően pszichés és testi tünetek alakulnak ki. Ide tartoznak a traumatikus élménnyel kapcsolatos betolakodó tünetek, mint például a tudatba akaratlanul betörő, felkavaró emlékképek vagy rossz álmok az átélt eseménnyel kapcsolatban. A beteg számára fokozott szenvedést okoznak a traumás szituációra emlékeztető ingerek, így igyekszik azokat elkerülni. Az elkerülés tárgyai lehetnek az eseménnyel összefüggő gondolatok, emlékek és érzések, valamint az olyan szituációk, ahol ezek felszínre kerülhetnek. Az is előfordulhat, hogy beteg képtelen visszaemlékezni az átélt traumás eseményre. A zavar a páciens gondolkodását és hangulatát is érinti. Negatívan viszonyulhat önmagához, másokhoz vagy a külvilághoz, tartósan vádolhatja önmagát vagy más személyeket a történtekért. Képtelenné válhat olyan pozitív érzések átélésére, mint például a boldogság. Gyakran hatalmába kerítheti a félelem, harag vagy szégyenkezés és bűntudatosság, elveszítheti érdeklődését olyan tevékenységek iránt, melyek korábban fontosak voltak számára. A páciens a számára fontos személyektől is eltávolodhat. A PTSD-ben szenvedő beteg ingerlékennyé válhat, akár időszakos dühkitöréseket vagy önsértő magatartásformákat produkálhat. Ébersége megváltozik, hipervigilancia, vagyis fokozott éberség jellemzi, koncentrációs- és alvási problémák. Az említett tünetek káros hatást fejtenek ki a beteg szociális kapcsolataira, munkahelyi teljesítményére, mindennapi életére.

PTSD a kutatások szerint leggyakrabban a nemi erőszakot elszenvedett személyek esetében alakul ki. Egyéb traumatizáló események lehetnek ezen kívül például a bűncselekmény áldozatává válás, egy súlyos baleset látványa vagy természeti katasztrófa átélése.

A PTSD diagnózisának felállításához minden esetben teljesülnie kell annak, hogy a személyt traumatizáló élmény érte. A betegség kialakulásának hajlamosító tényezői lehetnek a korábban elszenvedett traumatikus élmények, aktuálisan fennálló megterhelő életesemények, támogató társas kapcsolatok hiánya.

A PTSD kialakulásának hátterében azt feltételezik, hogy a trauma elszenvedése alatt az esemény emléke nem integrálódik megfelelően az önéletrajzi memóriába, így nehezítetté válik az akaratlagos felidézés.

A betegek olyan megküzdési módszereket alkalmaznak állapotuk javítása érdekében, melyekkel akaratlanul fenntartják a PTSD-t. Jó példa erre a nemkívánatos gondolatok elnyomására tett törekvés, ami az elhárítani kívánt gondolat gyakoribb jelentkezését eredményezi. A betegek gyakran úgynevezett biztonsági viselkedéseket alkalmaznak, melyekkel szeretnék megóvni magukat a kínzó testi vagy mentális élmények megjelenésétől, azonban épp ezekkel a magatartásokkal tartják fent a betegségüket. Amennyiben például egy beteg elkerüli a trauma helyszínét, mert attól fél, hogy ott az ijedtségtől pánikrohamot kapna, nem jut saját hiedelme cáfolatához, vagyis nem bizonyosodik meg arról, hogy a kellemetlen tünetek nem feltétlenül jelennének meg. Ezáltal fennmarad a rettegés és az elkerülés.

A PTSD pszichoterápiája során a beteg feldolgozhatja a traumás emlékeket, átalakíthatja a betegség fennmaradásáért felelős megküzdési stratégiáit.